2014. december 21., vasárnap

Elegáns desszert nem csak karácsonyra - Eszterházy pohárkrém

Úgy kezdődött, hogy jó néhány hónappal ezelőtt elrontottam egy Eszterházy tortát. Nagyon finom lett, viszont - talán a tejszínhab minősége miatt - túl lágy lett a krém, így nem lett igazán tartós az eredmény, majdnem, hogy kiskanállal kellett megenni a tortát a végén, viszont a férjem azóta emlegette, hogy ő bizony szívesen fogyasztaná ezt az "elrontott" krémet egy pohárkrém formájában, mert hát minek oda az a sok tészta, meg milyen elegáns is lenne valamilyen családi ünnepkor. Most tehát a szülinapján engedtem a finom lelki puhításnak és lesz ami lesz alapon nekifogtam egy ilyen pohárkrémes csoda elkészítésének. Hál' Istennek, ő teljesen oda volt és hát mi tagadás, szerintem sem lett rossz: legalulra egy puha csokiréteg került, majd középen jött a főszereplő, a diós, rumos vaníliakrém néhány piskótadarabbal gazdagítva, a tetején pedig a cukormáz a szokásos Eszterházy díszítéssel. Mivel az alsó csokiréteg keserű csokiból készült, a közepe pedig lágy és rumos, egyáltalán nem lett émelyítő a végeredmény, és úgy a legfinomabb, ha az ember mindhárom rétegből vesz a kanalára egyszerre. Azt nem mondom, hogy a világ legegyszerűbb desszertje, de legalább sütni nem kell. Igyekszem pontos ügymenetet írni, nehogy valahol elcsússzon a dolog.



Hozzávalók 6, kb két-két és fél dl űrtartalmú pohárhoz:

Az alsó réteghez:
  • 6 dkg étcsokoládé
  • 1 dl tejszín

A középső réteghez:
  • 1 cs. vaníliás pudingpor
  • 5 dl tej
  • 3 evőkanál cukor
  • 2 dl habtejszín (cukrozott, de ne legyen benne keményítő vagy fixáló)
  • 1 evőkanál rum aroma
  • 10 dkg darált dió
  • 6 db kerek babapiskóta, avagy piskótatallér

A tetejéhez:
  • egy nagyobb vagy két kisebb tojás fehérje
  • 10 dkg porcukor
  • kb 2 dkg tortabevonó étcsokoládé (használhatunk sima étcsokit is, de akkor előbb olvasszuk fel és nézzük meg mennyire folyós, nehogy a margarin hozzáadásával túl híg legyen. Mézszerűen folyósnak kell lennie.
  • egy fogpiszkáló
  • egy teáskanálnyi margarin vagy olaj

Azzal kezdjük, hogy a pudingport a csomagon található utasításoknak megfelelően megfőzzük a tejjel és a cukorral. Na ez nem igaz. Töredelmesen bevallom, hogy én nem szoktam külön felforralni a tejet majd összeöntögetni és újra felforralni, hanem a port a cukorral és a tej egy kis részével (kb 1 dl) hidegen csomómentesre keverem már abban az edényben, amiben főzni akarom. Ezt egy kézi habverővel a legkönnyebb megtenni, majd hozzáöntöm a többi tejet, elkeverem, alágyújtok és felforralom, miközben folyamatosan kevergetem. Még soha nem lett csomós, pedig azt sem mondhatnám, hogy takarék lángon óvatosan melegítgetem. Ha ez megvan, akkor ezt most kihűtjük. A család többi tagjánál különböző szankciókat helyezünk kilátásba, arra az esetre, ha belenyalnak a pudingba, majd jóhiszeműen magára hagyjuk. 
Ráérünk akkor folytatni a munkát, ha a puding teljesen kihűlt. Akkor viszont belevágunk a sűrűjébe: egy tálban felforrósítjuk a tejszínt a mikróban, beletördeljük a csokoládét és addig kevergetjük, míg fel nem olvad teljesen. Ne ijedjünk meg, ha hígabb lesz, mint amit sütik tetejére szoktunk kenni, hígnak is kell lennie, mert azt szeretnénk, ha a hűtőben elszállásolt desszertek alján a csoki puha maradna akkor is, ha teljesen áthűl. Így inkább, ha nem találjuk elég hígnak, öntsünk még egy kis tejszínt hozzá, mert a csoki fajtájától is függ, hogy milyen állagú lesz az olvasztás után. Ezt a mennyiséget osszuk el hat pohár alján és egyelőre ideiglenesen költöztessük be őket a hűtőbe.
Következő lépésként vágjunk neki a középső, lényegi rétegnek. A 2 dl habtejszínt verjük lágy habbá. Figyelem: a tejszín legyen hideg, különben megmakacsolja magát és az életben nem lesz belőle hab. Olyan legyen az állaga, ami már azért tartja a formáját, de süteményt még nem mernénk vele díszíteni, mert félnénk, hogy idővel elfolyik. A pudingot habverővel keverjük át és keverjük hozzá a rum aromát és a diót is, majd fakanál segítségével elegyítsük össze a tejszínhabbal. (A habot tegyük a pudinghoz és ne fordítva, nehogy összeessen.) Lágy, könnyű, de folyósnak azért nem nevezhető masszát kell kapnunk. Kapjuk elő a poharakat a hűtőből és osszuk el bennük a krém felét. Minden pohárba morzsoljunk bele egy piskótatallért, majd fedjük be a morzsákat a krém másik felével. Uccu vissza a hűtőbe.
Most, hogy már kezdünk belefáradni, elgondolkozunk rajta, hogy miért is kezdtünk ebbe bele és a hátunk is kezd belukadni a koncentrációtól és az asztal fölött görnyedéstől, jön a harmadik, legbonyolultabb lépés: a cukormáz és a díszítés. A tojásfehérjét (szintén legyen hideg, mert könnyebb dolgunk lesz) félig verjük fel, majd adjuk hozzá a porcukrot és addig verjük, amíg hófehér, fényes, formatartó massza lesz belőle és ha a két ujjunk közé csippentünk belőle és eldörzsöljük, nem érezzük a cukorszemcséket. Ennek a műveletnek jobb elektromos habverővel nekiállni, hacsak nem vagyunk fitness világbajnokok, mert eltart egy darabig. Ha mégis sikerül elérnünk a kívánt eredményt, kapjuk ki a poharakat a hűtőből és kanalazzuk rájuk a cukormasszát. A csokit olvasszuk fel, adjunk hozzá annyi zsiradékot (margarint vagy olajat), hogy sűrűn folyós legyen, majd a poharak közepétől kifelé irányuló csiga vonalban csorgassuk a fehér mázra. Én ezt úgy odottam meg, hogy egy kb 15 cm széles szeletet lemetszettem a sütőpapírból, ebből tölcsért hajtogattam, aminek csak egy egészen pici lyukat hagytam az alján, a tetejét pedig kihajtogattam. Ebbe kanalaztam a csokit, a tölcsér tetejét becsavartam és így nyomtam óvatosan a csokoládét a poharak tetejére. Ez a legnehezebb művelet szerintem ebben a desszertben, úgyhogy ha megvannak a csigabigák, büszkék lehetünk magunkra (én is az voltam). 
Az utolsó mozzanat, hogy egy fogpiszkáló segítségével kialakítsuk a virág formát. A csiga közepétől húzzuk el a masszát a pohár széle felé. A következő csíkot a pohár szélétől húzzuk a csiga közepe felé, és így tovább felváltva, amíg körbe nem érünk.
Jó hír: készen vagyunk. Az így elkészült remekműveket tegyük hűtőbe legalább két órára, aztán fogyasszuk egészséggel.



2014. december 12., péntek

Maradékból lakomát! - Fűszeres sütőtök krémleves egy kis csavarral

Már nem tudom, hogy mióta készültem megírni ezt a bejegyzést. De hát nem olyan egyszerű leülni nyugodtan, csendes magányban és összeszedetten szép kerek történetet és barokkos körmondatokat rittyenteni az étel mellé körítésnek, ha az embernek egy két és fél éves, örökmozgó, igen cserfes és kíváncsi kicsi lánya van, aki ráadásul imád gombokat nyomogatni és kipróbálni újra és újra mindent, amit nem szabad. Meg "dógozni" (értsd: ész nélkül csépelni a számítógép billentyűzetét). És mivel ezt a tevékenységet rendkívül irigyli az apjától, és látszik rajta, hogy borzasztóan izgatja a fantáziáját, elővettünk neki egy régi, használaton kívüli billentyűzetet, hogy azt csapkodja és azon dolgozzon, de ez nem volt neki elég, egér is kellett, előtúrt hát a szobájából egy régi, kacsa formájú rágókát, amit még akkor kapott, amikor jöttek a fogai és elkezdte tologatni az asztalon, a billentyűzet mellett, mintha egér lenne. Kisvártatva odament az apjához, és rámutatott apa igazi egerére és a következő párbeszéd zajlott le közöttük:
- Ez a te egered, Apa?
- Igen kislányom, ez az én egerem.
- Nekem is van egerem, csak az kacsa.



De visszatérve mai ételünkre, most szeretnék egy ötletet leírni arról, hogy mit lehet csinálni a másnapos, kihűlt, úgynevezett punnyadt sütőtökkel, amit nem ettünk meg azonnal frissiben.
Az első dolog, amit szeretnék információ gyanánt közölni, hogy én a sütőtököt nem feltétlenül natúran szoktam megsütni (kivéve Hanga adagját), hanem megfűszerezem. Nevezetesen olíva olajjal, köménymaggal, csilivel és kurkumával. És akkor sem dobom ki, ha nem sikerült mindet egyszerre megenni, hanem levest főzök belőle. Most legutóbb pedig egy komplett ebédet kerekítettem a maradék sütőtökből, mert, hogy ne csak egy leves legyen, hanem egy laktató fogás, készítettem hozzá leveles tésztából egy kis baconos, sajtos kísérőt is. Az intenzív, füstölt ízű ropogtatni való nagyon jól kiegészíti a leves édeskés ízét és még jól is lakunk vele.

Hogy rövidre fogjam:

Hozzávalók a leveshez:
  • 3-4 gerezd megmaradt sült tök
  • kb 2 dl húsleves (kockából tökéletes)
  • kb 1 dl főzőtejszín

Hozzávalók a baconos csavarthoz:
  • 25 dkg leveles tészta
  • kb 8 szelet bacon
  • reszelt sajt
  • tojás a kenéshez

A rettentően komplikált elkészítés pedig:

Leves: 
A húslevest főzzük meg, főzzünk kicsit többet, mert a leves sűrűségét ezzel fogjuk tudni majd ízlésünknek megfelelően beállítani, és tartsuk melegen. Ha nem fűszerekkel sütöttük meg a tököt előzőleg, akkor sincs gond, mert most belefőzhetjük őket a levesbe, a végeredmény ugyan az lesz. A sütőtökről húzzuk le a héját és dobjuk a turmixgépbe. Engedjük fel a húslevessel, majd turmixoljuk simára. Öntsük az egészet egy lábasba és öntsük hozzá a tejszínt (a tejszínt azért nem tesszük hozzá turmixolás előtt, mert túlhabosodna tőle a leves és az nem csini). Forraljuk fel és menet közben állítsuk be a tetszőleges sűrűséget.

Baconos csavart (a kép alapján nem nehéz elképzelni):
A sütőt melegítsük elő 200 fokra és egy sütőlemezre tegyünk sütőpapírt. A leveles tésztát nyújtsuk ki 2-3 mm vékonyra úgy, hogy közben legjobb képességeink szerint őrizzük meg a téglalap formát. Ha megvagyunk, csíkozzuk fel a tésztát 2-3 cm szélesen és mindegyik csíkra fektessünk egy szelet bacont. Semmi esetre se essünk kétségbe, ha nem ugyan olyan hosszúak a tészta csíkok, mint a bacon szeletek, igény szerint hajtsuk vissza vagy vágjuk le a kilógó részt, ha pedig szükséges, akkor pótoljuk ki, hogy végigérjen a tésztán. Ezután fogjuk össze a tésztát a ráfektetett baconnal és csavarjuk meg kétszer-háromszor. Fektessük a sütiket a sütőlemezre és a felénk, felfelé kilátszó tésztarészeket kenjük meg felvert tojással. A bacont ne. Majd szórjuk meg reszelt sajttal és kb 10 perc alatt süssük aranysárgára őket.

2014. november 10., hétfő

Zsemle muffinsütőben

Egy tipikusan novemberi őszi napon, mikor már odakint sötét volt és egy bolt sem volt nyitva a közelünkben, a kenyértartó pedig üresen tátongott másfél órával vacsoraidő előtt, hirtelen ötlettől vezérelve azt gondoltam, hogy a szokásos kenyércipó helyett kis muffinzsemléket fogok készíteni vacsorára. Az eredmény engem is meglepett: nádszál kislányom, aki előző nap az unokatestvére születésnapján a kb 8-féle ételnek és 3-féle süteménynek és egyikéből sem volt hajlandó enni egy falatot sem, és egész nap gyakorlatilag zöldségen, almán háztartási kekszen és kukorica pufin kívül semmi mást nem lehetett beletuszkolni, másfelet megevett a zsemlékből egy ültő helyében. Pedig nem lufizsemlékről van szó, hanem finom, testes, ropogós teljes kiőrlésű liszttel készült tápláló péksütiről.


Kedves Olvasó, ha ezzel a bevezetővel megfelelően kíváncsivá tettelek, mondom is a receptet.

Hozzávalók:
(gyakorlatilag a kenyértészta, csak kicsit változtattam rajta)
  • 25 dkg finomliszt
  • 25 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
  • 2 csomag instant élesztő
  • 1 púpos teáskanál cukor
  • 2 csapott teáskanál só
  • késhegynyi köménymag (őrölt)
  • kb 3,5 dl meleg víz (nem forró)

Elkészítés:
A fentieket összegyúrjuk (tényleg ennyi, csak egybe kell önteni őket és jól kidagasztani, ha van dagasztós robotgépünk, az nagyon jó). A tészta ne legyen se kemény, se nagyon lágy. Ha egy picit ragacsos a felszíne, az a jó, de ha kezd nokedli tésztára emlékeztetni, akkor gyúrjunk még bele egy kis lisztet. Ha teljesen simára dagasztottuk és gyúrás közben néha pöffen egyet, akkor elkészült. Letakarva, kilisztezett edényben kelesszük a kétszeresére (azért kell a meleg víz, mert azzal langyos lesz a tészta és gyorsíthatunk a folyamaton). Közben a muffintepsi mélyedéseit vékonyan vajazzuk ki és az aljukat hintsük meg liszttel. A sütőt melegítsük elő 220 fokra (alsó-felső sütés).
Ha ezen is túl vagyunk, borítsuk deszkára a tésztát és osszuk szét: ha 10 felé osztjuk nagyobb - mint a képen -, ha 12 felé, akkor kicsit kisebb muffinzsemléket kapunk. Mindegyik adagból formázzunk gombócot és pottyantsuk a muffintepsibe. Ez után ismét hagyjuk kelni a zsemléinket kb 20 percig, míg elkezdenek megemelkedni, majd toljuk őket a sütőbe. Kb 25-30 perc alatt sülnek meg.
Ennyi! Jó étvágyat a vacsorához!

(A zsemlékről készült fotóról annyit, hogy nehéz úgy szép fényképet csinálni, hogy a család a fotóalanyok nagyrészét felfalta, a gyerkőc pedig rettenetesen kíváncsian ott kotnyeleskedik és rángatja anya karját a lentebb olvasható felkiáltással.)

"Engem is fényképezzél le, Aja!"

2014. október 11., szombat

Lencsés marharagu

Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni. Szétomlós marhahús gazdag szószban, lencsével, mert épp erre volt gusztusom. Nem szép, a fotók sem sikerültek túlzottan, de - és itt most nem szeretnék nagyképűnek tűnni - egy igazi ízbomba lett belőle.


Ezt az ételt reggel kell elkezdeni főzni, ha ebédet akarunk belőle, mert kb 2,5-3 óra főzés kell neki, viszont ha egyszer odatettük a tűzre, órákon keresztül semmi dolgunk nincs vele, csak néha megkeverni.

Hozzávalók (ez az adag 4 személynek bőven elég, nem nagyon lehet belőle keveset készíteni):
  • kb 40 dkg marhahús (én lábszárból készítettem)
  • egy bögre lencse
  • egy nagy fej hagyma
  • egy közepes sárgarépa
  • kb 1.5-2 dl vörösbor (mondjuk szó, mi szó, én fehérborral csináltam, azzal is nagyon jó lett, de a vörös illik bele igazán)
  • néhány szál zeller vagy egy negyed zellergumó
  • két evőkanál olaj
  • két kis konzerv sűrített paradicsom
  • két gerezd fokhagyma
  • egy teáskanál cukor
  • egy csapott teáskanál bors (ízlés szerint lehet kevesebb is)
  • kb egy púpos teáskanál só
  • késhegynyi köménymag
  • egy teáskanál borsikafű
  • egy csapott teáskanál őrölt rozmaring (vagy egy púpos teáskanál friss)
  • fél citrom leve
  • 2-3 babérlevél
  • kb egy evőkanál pirospaprika

Elkészítés (a sok hozzávaló ellenére nem kell megijedni, egyáltalán nem bonyolult):
A lencsét áztassuk hideg vízbe. A húst falatnyi kockákra vágjuk, a hagymát apróra kockázzuk, a sárgarépát lereszeljük nagylyukú reszelőn. Ha zellergumónk van, azt is lereszeljük, ha levelünk, akkor azt apró darabokra vágjuk. Kicsit felhevítjük az olajat a fazékban és a zöldségeket rádobjuk dinsztelni. A lángot vegyük közepesre és sózzuk meg a zöldségeket. Ha valamennyire megpuhultak, és összeestek, dobjuk rá a húst és jöhetnek a fűszerek: fokhagyma, köménymag, cukor, só, bors, babérlevél, pirospaprika, borsikafű, rozmaring, majd öntsük az egészet nyakon a borral és a paradicsommal. Keverjük jól össze, fedjük le, a lángot vegyük kicsire és kezdjünk valami egész mással foglalkozni, mert mostantól két órán keresztül az ég világon semmit nem kell csinálni az ebédünkkel (esetleg néha megkeverni és megnézni, hogy nem főtte-e el a levét; ha igen, akkor vízzel és/vagy borral pótoljuk, nehogy leégjen).
Ha a hús megpuhult, a szaftja pedig besűrűsödött és a reszelt zöldségeket sem lehet már felfedezni benne, adjuk hozzá a lencsét, öntsük fel egy bögre vízzel, amit majd főzés közben szépen fel fog szívni, a mártás összes finom ízével együtt. Ha a lencse megpuhult, a ragu szép sűrű és minden víz elfőtt róla, csorgassuk bele a citromlevet, keverjünk egyet rajta és már készen is vagyunk.

Friss kenyeret kínáljunk hozzá. (De szerintem anélkül is meg lehet enni, ha valaki vigyázni szeretne a vonalaira, mert egyáltalán nem zsíros étel.)

Tipikus "ronda, de finom"...

2014. október 9., csütörtök

Korfui szellő: koum quatos gyümölcskenyér

Derékig érő rozmaring sövény egy étterem mellett
Hol is kezdjem? Igen, a múlt hónapban volt olyan szerencsém, hogy testközelből tapasztalhattam meg a korfui ételeket. Meg a tengert. Meg a napsütést. Meg a rengeteg korfui látványosságot... Azonban most nem engedhetem meg magamnak, hogy az emlékek messzire röpítsenek, maradok inkább ezen blog témájánál, azaz az ételeknél. Alapvetően igaz ránk (férjemre és jómagamra), hogy ha azon ritka esemény történik meg velünk, hogy ellátogathatunk más országokba, mindenképp megpróbáljuk magunkba szívni az ottani ízeket és illatokat, végigkóstolni a helyi ételeket, amennyire csak lehetséges. Korfun sem történt ez másként, ott tartózkodásunk alatt megpróbáltuk végigenni a nemzeti étlapot. Megkóstoltuk a rozmaringgal, fokhagymával, krumplival alufólia csomagban omlósra sütött bárányt, a cserépedényben sokáig párolódott marhahúst zöldségekkel és feta sajttal megrakva, illetve a finoman fűszerezett paradicsomszószban szétesősre párolt marhát. Sajnos a görög neveiket ezeknek az ételeknek nem tudtam megjegyezni (ha te, Kedves Olvasóm, esetleg tudod, kérlek írd meg nekem), de most már tudom, hogy szorgosan dokumentálni kellett volna, hogy kellően részletes képet tudjak adni ezekről a finomságokról és ne vesszenek a feledés homályába és adott esetben némi nyomozás után akár a receptjeiket is megleljem valahol. Ez esetben tehát maradnak az emlékek, legközelebb majd körültekintőbb leszek.

De hogy visszatérjünk mai ételünk háza tájára, egy érdekességről is szót kell, hogy ejtsek. Merthogy van ez a koum quat, ami egyáltalán nem hangzik európainak, mint ahogy nem is az, mégis ide került valahogy, mégpedig a Távol-Keletről és Európában kizárólag Korfun termesztik. Maga a gyümölcs egy citrusféle, ami akkora mint egy dió és héjastul kell megenni. A korfuiak készítenek belőle likőrt, jamet, és kandírozva is kapható. Természetesen én sem álltam meg, hogy ne vásároljak belőle egy kóstolónyi mennyiséget, ami a repülőutat túlélve, sokat látott koum quatként a mai gyümölcskenyérben landolt és végezte be sorsát. A végeredmény olyan finom lett, hogy komolyan sajnálom, hogy nálunk nem lehet ezt a gyümölcsöt kapni, bár valószínűleg kandírozott narancshéjjal helyettesíthető, így rajtam kívül, meg azon a néhány emberen kívül, aki most esett haza Korfuról koum quattal felfegyverkezve, más is meg tudja sütni hasonlóképpen ezt a finomságot.

Ő itt a kandírozott koum quat maga, háttérben a koum quat jam, aminek a férjem szerint jaffa ízű savanyú cukor íze van...

Hozzávalók:
  • 15 dkg liszt (+1 evőkanálnyi a gyümölcsökhöz)
  • 5 dkg cukor (én nádcukrot használtam, mert az elvileg egészségesebb, de bármilyen cukor jó)
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 12 dkg margarin
  • 4 tojás
  • 1 csipet só
  • 1 csomag vaníliás cukor vagy egy fél vaníliarúd kikapart magjai
  • egy citrom reszelt héja
  • 1 mokkáskanál őrölt gyömbér (elhagyható)
  • 5 dkg durvára tört mandula, dió vagy mogyoró (az enyémben hántolatlan mandula volt)
  • 10 dkg mazsola
  • 10 dkg koum quat (helyettesíthető kandírozott narancshéjjal)
  • 5 dkg aszalt sárgabarack
  • 5-8 dkg étcsokoládé
  • ha valakinek van otthon narancslikőrje, ne adj' Úristen koum quat likőrje, abból is mehet bele 1-2 evőkanállal, nekem nem volt, de így is nagyon finom lett

Elkészítés:
1. Ne ijedj meg Kedves Olvasóm, azért nem azzal fogom kezdeni, hogy menjél Korfura koum quatot venni, hanem azzal, hogy melegítsük elő a sütőt 180 fokra (alsó-felső sütés) és vajazzunk-lisztezzünk ki egy gyümölcskenyér sütőformát.
2. A koum uqatot vágjuk ketté, magozzuk ki és daraboljuk össze. Vágjuk össze a barackot és a csokit is apró darabokra és a mazsolával és a durvára tört mandulával együtt keverjük össze egy tálban. Szórjuk meg egy evőkanálnyi liszttel és alaposan forgassuk össze. A liszttől a gyümölcsök a tésztában egyenletesen el fognak keveredni, mert nem tudnak összeragadni, és sülés közben nem süllyednek le a massza aljára.
3. A konyhában terjengő szagok alapján kezdjünk gyanakodni, hogy a sütő nem volt üres, amikor begyújtottuk. Húsfogó csipesszel távolítsuk el belőle az olvadozó, már-már folyós, füstölgő-bűzölgő befőttesgumi darabokat, amiket a kicsi lányunk rejtett oda a tudtunk nélkül és próbáljunk meg megszabadulni az égett gumiszagtól.
4. Ha normalizáltuk a helyzetet, a vajat keverjük ki a cukorral és a vaníliás cukorral (vaníliával), adjuk hozzá a tojásokat, majd ha jól elkeveredett, a lisztet, gyömbér port, sütőport, sót, citrom héjat és a likőrt is. Ha sima a massza, keverjük hozzá a gyümölcsöket és az egészet öntsük a sütőformába.
5. Kb 50-55 percig süssük miközben kicsit izgulunk, hogy a sütink nehogy átvegye a még mindig makacsul a konyhánkhoz ragaszkodó gumiszagot.
6. Kicsit hagyjuk kihűlni és csak utána szeleteljük, mert forrón széteshet.



A tészta receptje egy alaprecept, természetesen bármilyen más aszalt és kandírozott gyümölccsel használható.

Nem bírtam ki, hogy egy ilyen képet ne tegyek ide zárásnak :)





2014. szeptember 18., csütörtök

Dobos torta, Eszerházy torta stb. - hogyan fogjunk neki a hat lapos tortáknak? Fázisfotókkal, ahogy még én is megérteném

Keverjük ki a tojássárgáját a cukorral? Forgassuk a lisztet a tojáshabba? Süssünk hat egyforma lapot? De mit csináljunk, ha nincs hat tortaformánk és három mixerünk? Hogyan lesz a fura habból tortalap és hogyan kell kiszedni a tepsiből? Magamból kiindulva valószínűleg sokan vannak, akik - kezdő tortasütőként - az ilyen és ehhez hasonló utasításokat látva nehezen indulnak neki egy hatlapos csoda megsütésének, vagy akár le is tesznek a dologról, tekintettel, hogy már előre látják maguk előtt a kb. másfél napos procedúrát, melynek végén a dicsfényben és elismerő szavakban való fürdőzés helyett a romos konyha közepén hulla fáradtan roskadnak magukba néhány kitépett hajtinccsel övezve. Nos, ezt szeretném én most megelőzni, így jelenlegi legjobb tudásommal megpróbálom úgy leírni a hat egyforma, hajszál vékony piskótalap megsütésének menetét, hogy az is megnövekedett önbizalommal vághasson bele, aki még soha életében nem csinált ilyet. Szeretném előre bocsátani, hogy én is egy tömör receptleírás alapján indultam neki először az ilyen tipusú torta megsütésének. Amit most leírok, a saját módszerem, nem profi cukrászé, így lehet, hogy egyesek jót mulatnak majd rajta. Nem lesz rövid a leírás, de bátorkodom azt állítani, Kedves Olvasó, hogy ha ennek elolvasására szánsz némi időt, az jelentősen lerövidíti a kivitelezési, és ezáltal a későbbi bosszankodásra és idegeskedésre pazarolt percek számát, hogy aztán valami ilyesmit - vagy ettől sokkal szebbet - kaphassunk végeredményül:



Hozzávalók, alaprecept: 
  • 7 tojássárgája
  • 7 tojásfehérje
  • 1 csipet só
  • 15 dkg liszt
  • 15 dkg cukor
  • Az Eszterházy tortához használjunk 8 tojást, 10 dkg lisztet és 10 dkg darált diót.

Ugorjunk neki:

1. Távolítsuk el a családot a közelből. Szeretjük, imádjuk a gyermekünket, de úgy képtelenség a tojáshab tésztát pillekönnyűvé emelni, hogy közben drága kislányunk a tojásért nyújtózkodik és mindenáron ki akarja próbálni, hogy mindegyik ugyan úgy csattan-e a konyhakövön, majd szívesen pakolna egy kis finomlisztet a cukros edénybe pici ujjacskái segítségével, illetve kihasználná a mixer rángatásával történő tojáshab szétfröcskölésben rejlő lehetőségeket.

2. Bemelegítésként kezdjük egy kis rajzórával. Pakoljunk le mindent az ebédlőasztalról (a terítőt is) és gurítsuk ki rajta a sütőpapírt (a legjobb, ha szilikonos). Fogjuk meg az egyetlen tortaformánk alapját (a karikát) és egymás mellé rajzoljuk körbe hatszor a sütőpapíron, kb 4-5 cm-nyi helyet hagyva a karikák között, majd vágjuk le a megrajzolt karikákat a tekercsről.


A sütőt melegítsük elő 200 fokra és ha van olyan lehetőség, állítsuk légkeverésesre. Készítsünk elő két olyan tepsit, aminek a hátuljára vagy belsejébe alapterületre belefér a megrajzolt karikánk. Így kettesével fogjuk tudni sütni a lapokat. A legjobb erre a gáztepsi, nekem abból valamilyen oknál fogva kettő van, de ha Kedves Olvasóm, neked csak egy, akkor egy másik tepsit felfordítva használhatsz, amit a sütőrácsra tehetsz.

3. Válasszuk szét a tojások sárgáját és fehérjét (Nem kezdő tojásszétválasztóknak való feladat. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, használjunk segédeszközt vagy törjük külön tálba egyesével a tojásokat és akkor adjuk a többihez, ha sikerült a művelet). A tojás legyen hideg, mert a fehérje akkor fog jól felverődni. A cukrot nagyjából felezzük el a sárgája és a fehérje között. A csipet sót a fehérjéhez tegyük.


4. A tojás fehérjét verjük kemény, hófehér habbá. Akkor jó, amikor a botmixert kiemelve belőle majdnemhogy ott maradnak a lyukak a habverők helyén. Az pedig, hogy a fehérjéhez is tettünk cukrot, azért hasznos, mert így sokkal stabilabb habot kapunk, kisebb az esély rá, hogy összetörjük a további elegyítések folyamán. A tojássárgájás cuccot is keverjük ki jó alaposan habverővel. Ez pedig akkor jó, amikor már szinte formatartó, halványsárga habos krémet kapunk belőle.


5. Keverjük a fehérjét a sárgájához. Ebben a sorrendben és ne fordítva, mert összetörjük a habot. Ezt fakanállal tegyük, lassú, nagy, kerek mozdulatokkal. Ugyanilyen mozdulatokkal keverjük a lisztet is, miután beleszitáltuk (igen, szitálni kell, nem elhanyagolandó), illetve Eszterházy tortánál a diót (azt nem kell szitálni, mert nem fér át a lyukakon). Legalább két részletben adjuk a száraz anyagokat a tojáshoz és óvatosan, fakanállal keverjük, alulról felfelé mozgatva a kanalat. Erről nehéz fázisfotót készíteni, de nagyjából ilyet kell kapnunk:






6. Most jön a trükk: terítsük a lecsupaszított ebédlő asztalon egymás mellé a hat megrajzolt sütőpapírt és osszuk el rajtuk a masszát a körökön belül, nagyjából egyenlő arányban. Először mindegyikre tegyünk egy nagy kanállal, aztán kezdjük elölről, és így tovább, míg el nem fogy.


7. Fogjunk egy evőkanalat és a hátuljával kenjük szét a masszát óvatosan, hogy kitöltsük a megrajzolt köröket. Nem baj, ha egy kicsit kifutunk a formából, sütés után majd tudunk rajta igazítani. Arra vigyázzunk inkább, hogy ne nehezedjünk a tésztára, csak szépen, óvatosan! Ja, és nem kell tökéletesen simának lennie.



8. Az így kapott tortakorongot húzzuk rá egy tepsire (csak tegyük mellé a tepsit, fogjuk meg a sütőpapír két sarkát és húzzuk át) és mehetnek is a sütőbe. Ha van több alkalmas tepsink, akkor kettesével, akár hármasával is süthetjük őket szépen, egymás alatt. Mivel vékonyak, kb 5 perc alatt megsülnek, de úgyis látni fogjuk, mikor kezd színesedni a széle, akkor már jó. 
Mialatt sülnek, készítsünk valamit oda, amire letesszük a forró tepsiket. Majd ugyan azzal a mozdulattal, amivel ráhúztuk a tepsire a korongokat, most húzzuk le őket a tepsiről az asztalra. Mivel sokat kell sütnünk, nem tudjuk megvárni, hogy a tepsin hűljenek ki, ezért azonnal meg kell ezt tennünk, ahogy kivesszük őket a sütőből, de a papír nem lesz olyan forró, hogy ne tudjuk megfogni. Kisült lehúz, nyers ráhúz és mehet tovább a sütés. Attól sem kell félnünk, hogy a megsült lapok a mozgatás közben eltörnek. Mivel szinte tojáshab az egész, hajlanak, mint a palacsinta, ha nem sütöttük sötétbarnára őket.


9. Utolsó lépésként válasszuk le a sütőpapírról a tortalapokat (most már nevezhetjük őket így :)). Terítsünk ki egy tiszta sütőpapírt, borítsuk rá a megsült tésztát (nyugi, tényleg nem törik) és a szélénél kezdjük el leválasztani a papírt, majd óvatosan húzzuk le, miközben ott fogjuk le a tésztát, ahol éppen húzzuk a papírt. Remélem, ez egyértelmű volt. :) Tehát tészta lefog, papír húz:


10. Ezennel van hat tortalapunk, már "csak" meg kell töltenünk őket a megfelelő krémmel és díszíteni. :D Nem baj, ha nem sülnek teljesen egyformára, amint látszik, az enyémek sem lettek azok, de ez a torta élvezeti értékén nem rontott, erről teljes bizonyossággal nyilatkozhatom. :) Neeem, a jobb felső sem kapott oda, csak a fotó miatt tűnik úgy. :D


11. Gyors áttekintés a további feladatokról (mivel itt most a tortalapok elkészítésén volt a hangsúly, a krémezés és díszítés már egy másik mese lenne, aki szeretné, hogy arról is szót ejtsek, emelje fel a kezét, a legközelebbi sütés alkalmával azt is részletesen lefotózom):




Fontos! Ha Eszterházy tortát csinálunk, a tetejét ne kenjük meg krémmel a cukormáz alá, mert lefolyik az egész. Kenjük meg a legfelső tésztalapot felforrósított barack lekvárral, tegyük néhány percre (mondjuk fél órára) a hűtőbe és ezután kenjük rá a cukormázat!


2014. szeptember 3., szerda

Sárgaborsó főzelék sült csirkével, pirított hagymával és káposzta salátával

Először én is kételkedtem. De aztán beláttam, ezzel az étellel új szintre lehet helyezni a rémálmainkban még most is néha megjelenő, óvodai menzán sárgaborsó főzelék gyanánt tálalt tapétaragasztót.


Szégyen vagy sem, még soha életemben nem főztem sárgaborsó főzeléket. Most azonban megláttam a boltban a sárga kis félbetört szemeket és azt gondoltam, egye kutya, megpróbálkozom vele, úgyis olyan nehéz folyton kitalálni, hogy mi is legyen az ebéd. Mivel a sárgaborsó főzelék főzéséről csak halvány sejtéseim voltak, a tapasztalt nagymamáktól kértem segítséget, hogy hogyan is kell ezt csinálni. Édesanyám a hagyományos verzió receptjét osztotta meg velem, anyósom azonban valami egészen furát mondott: hogy ők pirított hagymával és savanyú káposztával eszik. Hát ezen roppant mód csodálkoztam, de mivel férjem uram is szentül állította, hogy ez így abszolúte verhetetlen, ráálltam a dologra. Mivel azonban nekem a főzelék mellé egy darab husi dukál, megsütöttem hozzá egy fél csirkét is, hogy az én családom sárgaborsó főzelékhez fűződő hagyományai is érvényesüljenek az ebédnél, férjem kedvére pedig a savanyú káposzta helyett egy nagy adag káposzta salátával tettem, tekintettel, hogy csak nyers káposzta volt otthon.
Azt hiszem, most már mindenki teljesen tisztában van a körülményekkel, így belefoghatunk a receptbe.

Hozzávalók (kb 3 személyre, mert mi ennyien vagyunk):
  • kb kétharmad bögre sárgaborsó
  • két gerezd fokhagyma
  • egy nagy csipet só
  • egy kis fej vöröshagyma
  • kb 2 evőkanál olaj
  • egy csapott evőkanál liszt

A sült csirke receptjét nem nagyon ereszteném bő lére, bizonyára mindenkinek van rá bevált módszere, ami a szívének kedves és már az anyukája is úgy csinálta.

Káposzta saláta:
  • egy kisebb káposzta fele
  • egy fej hagyma
  • egy mokkáskanál köménymag
  • három teáskanál cukor
  • három teáskanál 15 vagy 20%-os ecet
  • bors

Pirított hagyma:
  • két fej hagyma
  • néhány marék liszt
  • olaj a sütéshez

Ez az étel egy viszonylag hosszú előkészítést igénylő finomság (értsd: az általam általában közölt ételekhez képest), ami mondjuk nálunk azért problémás kicsit, mert drága leánykám idővel meg szokta unni, hogy anya csak és kizárólag még mindig az ebéddel foglalkozik és két lehetőséget szokott nekem kínálni: vagy mindenáron segíteni szeretne vagy számára egyébként nem engedélyezett módokon szeretné kivívni anyukája figyelmét. Na ez teszi komplikálttá ezt az ételt, nem a sok hozzávaló.

Ha szabad javasolnom, a káposzta salátával kezdjük. A káposztát és a hagymát vágjuk vékony csíkokra, tegyük őket egy tálba és alaposan sózzuk be. Egyelőre ennyi. Hagyjuk így legalább egy órát. Következik a csirke. Fűszerezzük ahogy szoktuk és dugjuk a sütőbe. (Ha valaki mégis tanácstalan lenne, az én verzióm: alapos sózás és borsozás után vékonyan kiolajozott tepsibe teszem, letakarom szorosan alufóliával és 190 Fokos sütőbe teszem. Lehet még egyéb fűszereket is hozzá tenni, pl. fokhagyma, hagyma, zsálya, kakukkfű, rozmaring... Letakarva kb 45 percig süssük, majd ha megpuhult, vegyük le róla a fóliát, állítsuk kicsit melegebbre a sütőt és süssük piros ropogósra.)

Következik a sorban a főszereplő, a sárgaborsó főzelék. Tegyük fel főni nagyjából kétszer annyi vízben, mint a borsó maga, sóval, fokhagymával ízesítsük. Főzzük addig, amíg a borsó meg nem puhul és kicsit szét nem fő. Most vegyük újra elő a káposztát, ha letelt az egy óra. A cukorból, ecetből, köménymagból és borsból némi vízzel keverjünk öntetet. A hagymás káposztát csavarjuk ki és keverjük össze az öntettel. Engedjük fel annyi vízzel, amennyi ellepi. Megint mehet pihizni. Közben felügyeljünk a csirkére, a borsóra és a gyermekünkre.

Nem tudom, más két éves kislánya mivel foglalja el magát amíg anyuka főz, az én kislányom két dologgal szeret leginkább foglalkozni mostanság: a só-liszt gyurma vajkenő késsel történő gyaszatolása illetve az öltözés-vetkőzés. Képes a fél szekrényét naponta előhurcolni és minden ruhadarabot és cipőt újra és újra egyesével megpróbálni fölvenni. Anyuka meg csak hajtogat, hajtogat....

Szóval: ha megpuhult a borsó, rántsuk be a főzeléket úgy, hogy az olajba kicsit dinszteljük meg az apróra vágott hagymát, keverjük el benne a lisztet, kicsit pirítsuk meg. Ha ez megtörtént és sikerült megelőzni, hogy a liszt rozsdabarna árnyalatba menjen át, engedjük fel 1,5-2 dl hideg vízzel és keverés közben adjuk a borsóhoz. Ne izguljunk, ha hígnak tűnik, a borsó keményítő tartalma miatt még sűrűsödni fog. 1-2 rotty és kész.

Nézzük meg, hogy áll a csirke.

Már csak a pirított hagymát kell elkészíteni: a hagymát szeleteljük félkarikára, forgassuk meg a lisztben és apródonként, nagyon forró olajban süssük aranybarnára, de ezt csak akkor tegyük, ha az ebéd összes többi alkotóeleme készen várakozik. A hagyma nem nagyon várhat, mert megpuhulhat az állásban.

Ezzel kész. Anyuka feldarabolja a csirkét, tálalja az ebédet és összehajtogatja kicsi lánya a konyha és a nappali minden létező pontján szerte-szét hagyott ruhácskáit, amiket lelkesen próbált magára ölteni, mialatt anya a napi betevő előkészítésével volt elfoglalva. Ma szerencsénk volt, csak ennyi történt és nem bújt elő a már említett unatkozós, figyelemfelhívós rosszalkodás és nem csépelte különböző kemény tárgyakkal a TV-t, nem kapcsolgatta ki-be a mikrót, a robotgépet és a vízforralót és nem kapkodott le mindenféle veszélyes tárgyat a pultról, amivel anya éppen főzött és véletlenül elmulasztott a konyhapult belső, fal felőli harmadára helyezni.

2014. augusztus 1., péntek

Anyósom spenót pestoja mángoldból

Hát ez egy olyan recept, amitől az ember azonnal a homlokára csap, hogy ez neki eddig hogy nem jutott eszébe. Arról nem is beszélve, hogy mennyire finom. Az a kérdés viszont biztos felmerül Benned, kedves Olvasó, hogy akkor most miről is beszélek én, ez most akkor spenót vagy mángold? A helyzet az, hogy mindegy. 

Hozzávalók:
  • kb 50 dkg mángold- vagy spenótlevél
  • egy marék dió
  • egy kis marék reszelt parmezán sajt
  • egy nagy csipet só és bors
  • 2-3 nagy gerezd fokhagyma
  • kb 4-5 evőkanál olíva olaj


Elkészítés:
Ha mángoldból csináljuk, akkor a leveleket tépjük le a középső nagy érről és nagyjából csíkozzuk fel. Innentől kezdve pedig már egyezik is az eljárás bármelyik levélzetet használjuk. Dobjuk őket lobogó forró vízbe néhány másodpercre, amíg össze nem esnek. A diót törjük durvára (konyharuhába csomagol és húsklopfolóval vagy sodrófával nekiesik) és száraz serpenyőben pirítsuk meg. A fokhagymát tisztítsuk meg és vágjuk apróra. Ezután már csak egy aprítógépre van szükségünk. Dobjuk bele a hozzávalókat és dolgozzuk össze egészen finomra. Frissen kifőzött tésztával összekeverve, egy újabb adag frissen reszelt parmezánnal meghintve isteni.

Gyümölcslevesek főzés nélkül

A nagy melegben az embernek főzni sincs kedve. Nem is kell. Csak néhány összetevőnek kell landolnia a turmixgépben és máris kész a frissítő, vitaminban gazdag nyári gyümölcsleves.

Fahéjas, trópusi gyümölcsleves


Ehhez a leveshez még turmixgép sem kell, a hozzávalókat egy tálban összekeverhetjük. Készíthetjük friss gyümölcsökből is (ananász, mangó, banán), de még egyszerűbb dolgunk van (és olcsóbb is), ha jó minőségű trópusi gyümölcskeverék konzervet veszünk hozzá. Ez szentségtörésnek tűnhet, de változatosságnak szerintem megteszi és így a téli napokba is csempészhetünk majd néha egy kis nyarat, mivel ezek a készítmények mindig elérhetőek.

Hozzávalók kb 2-3 személyre:
  • egy doboz trópusi gyümölcskeverék konzerv
  • kb fél liter tej
  • késhegynyi fahéj
  • fél citrom leve
  • kb 1 dl tejszín
  • ha friss gyümölcsből készítjük, akkor ízlés szerint cukor és kb 1 dl víz
  • 1 kis csipet só
Az elkészítés roppant egyszerű:
Mindent borítsunk egy tálba és jól keverjük össze, majd  tegyük a hűtőbe legalább egy órára.


Sárgadinnyeleves joghurttal és vaníliával

Hozzávalók:
  • egy kisebb sárgadinnye
  • egy kis pohár natúr joghurt
  • fél vaníliarúd kikapart magjai vagy egy vaníliás cukor
  • kevés cukor (ha vaníliás cukrot használtunk, akkor annak a cukortartalmát is vegyük figyelembe, érett sárgadinnyéhez lehet, hogy nem is kell több)
  • kb 1 evőkanál citromlé
  • pici víz vagy tej, ha túl sűrű lenne
  • egy kis csipet só
Elkészítés:

Ez már kicsit komplikáltabb, mert turmixgép vagy botmixer is kell hozzá. A dinnyét hámozzuk meg és kockázzuk össze. A fele mennyiséget tegyük a turmixgépbe a többi hozzávalóval (joghurt, vanília, citromlé, cukor, só - de tényleg csak egy nagyon pici). Turmixoljuk simára. Ha túl sűrű, kis vízzel vagy tejjel lehet higítani. Az így elkészült levest öntsük egy tálba és levesbetétnek szórjuk bele a fennmaradt sárgadinnye kockákat. Jól hűtsük le.


Hasonló leveseket gyakorlatilag bármilyen gyümölcsből készíthetünk. Az alap, hogy a gyümölcs egy részét valamilyen folyadékkal (tej, víz, joghurt, vagy ezek kombinációja) és az adott gyümölcshöz passzoló fűszerekkel leturmixoljuk, a maradék gyümölcsöt pedig összedarabolva levesbetétként adjuk hozzá.

Remélem, hasznos voltam. :)

2014. július 18., péntek

Maradékból lakomát! - Száraz kenyérből "kenyérkoch" - Fázisfotókkal

Tisztában vagyok vele, hogy az interneten ezer meg ezer dolgot lehet találni a maradék kenyér felhasználását illetően. Nekem azonban különleges igényeim voltak, ugyanis saját sütésű, teljes kiőrlésű kenyerünk volt itthon szikkadt állapotban, ámde annál nagyobb mennyiségben, ennek ellenére valami édességet szerettem volna készíteni belőle. És ha én egyszer valamit a fejembe veszek...
Egy szó mint száz, szerintem finom lett, és azt gondolom, hogy gyakorlatilag bármilyen kenyér- illetve kalácsmaradékból elkészíthető (kivéve persze az olívás, paradicsomos, erősen magvas, hagymás és egyéb"extra" ízesítésű kenyérkéket).
A kiindulási alapot a rizskoch receptje adta, csak picit változtattam rajta, sőt ha azt vesszük, ezt így egyszerűbb is elkészíteni, mert nem kell előre rizst főzni. :)
Mi vanília sodóval ettük, mert gyümölcs is volt benne, de ez nem kötelező, "üresen" lekvárral is finom, pont, mint a rizskoch.


De kezdem az elején:

Hozzávalók:
  • nettó kb 25 dkg szikkadt kenyér (ez azt jelenti, hogy héj nélkül ennyi, a héját ugyanis nem tettem bele, abból lesz majd zsemlemorzsa)
  • 3 tojás
  • 12 dkg cukor
  • kb 2-2,5 dl főzőtejszín
  • gyümölcsök vagy pl. mazsola ízlés szerint (az én ízlésem pl. azt diktálta, hogy ne dobáljam ki a gyermekem által összerágott, majd otthagyott almákat, így mentettem a menthetőt, de némi málna is helyet kapott a masszában)
  • 1 cs. vaníliás cukor
  • a sütőforma kikenéséhez vaj és zsemlemorzsa

Elkészítés:
Tehát, ahogyan azt már említettem, levágtam a kenyér héját.

Jó, belátom, hogy ez még eddig nem túl izgalmas :)

A tojásokat szétválasztottam és a sárgáját kikevertem a cukorral addig, amíg a massza ki nem világosodott. Az enyém mondjuk nem lett annyira halvány sárga, mert nádcukrot használtam, gondoltam, a rusztikus teljes kiőrlésű kenyérhez az jobban illik.






Mikor ez az egész felhabosodott, beleöntöttem a tejszínt és a vaníliás cukrot. A tejszín mennyisége igazából attól függ, hogy milyen típusú a kenyerünk, először indítsunk kb 2 dl-vel, aztán ha úgy látjuk, hogy a kenyér még szívna fel, lehet hozzá önteni. Ha ezzel is megvagyunk, morzsoljuk a kenyeret a löttybe. Próbáljuk minél apróbbra, hogy egyenletesen eloszoljon és ne maradjanak sülés után kenyérdarabok a tésztában. Így hagyjuk állni egy picit (kb negyed órát). Állás közben néha keverjük át. Közben a tojásfehérjét verjük kemény habbá, a sütőformát pedig vajazzuk, majd szórjuk be zsemlemorzsával. Én egy 26 cm ármérőjű tortaformát használtam, de sima tepsiben is ugyan olyan lesz az íze. A sütőt melegítsük elő 190 fokra.


A masszánk jelen állapotában még nem nagyon fog ehető dolgokra emlékeztetni, de bízzál bennem, Kedves Olvasó, mire végzünk, egész csinos lesz. :)
Én ez után a negyed órás pihenő után adtam hozzá a gyümölcsöt, illetve a tojásfehérje-habot (ez utóbbi már nem opcionális, ezt most kell belekeverni lassú, óvatos mozdulatokkal).


Végül az egészet töltsük a sütőformába és süssük addig, amíg a teteje aranybarna nem lesz.


A végeredmény valami ilyesmi lesz:





2014. július 6., vasárnap

A bazsalikom "ültetvény" - és ami lett belőle: olaszos bazsalikomos tészta

Kicsi lányomnak most volt a 2. szülinapja. Ebből az alkalomból mindenféle rokonok sereglettek hozzánk, így előzetesen úgy döntöttem, hogy szegény, elhanyagolt tavaszi nagytakarítást ennek apropóján fogom megejteni. Két napig ment a sika-mikálás, bútor húzogatás, ami - legyünk őszinték - egy örökmozgó kis tökmag jelenlétében nem túl egyszerű feladat. Igen kotnyeles kislányomat ugyanis minden érdekelte; a felmosóvíz felmosófej általi szétfröcsögtetésével és könyékig abban történő pancsolással segített felmosni, élvezte, hogy a bútorok elhúzogatásával új, eddig felfedezetlen területekre juthatott, például a fotellal gondosan elbarikádozott könyvespolchoz, vagy a biztonságos helyéről ideiglenesen a frissen kitisztított szőnyeg közepére helyezett virágtartóhoz. 
Rettenetes energiakifejtésbe került, hogy a gyermek ne csináljon több kárt mint hasznot, de azért néhány dolgon így is otthagyta azért pici keze nyomát. A frissen megpucolt üvegajtó esetében például az volt az első teendője, hogy tiszta erőből hozzányomta orrát és homlokát és egy úgynevezett prüszkölő mozdulattal sikerült egy fél háztartási keksz félig megrágott darabjait egyenletesen az üvegen eloszlatnia. És ha már a virágtartót és a frissen kipucolt szőnyeget említettem, természetesen egy ébredés utáni első megnyilvánulással egy nagy cserép teljes tartalmát a szőnyegre borította, majd rámutatott és közölte, hogy "Pikkos, nem jó így, Aja!" Ekkor - gonosz, elítélendő dolog vagy sem - telefonoztam édesanyámnak, hogy nincs-e véletlenül leküzdhetetlen unoka-hiánya, mert rendbe kellene hoznom itthon néhány dolgot, amiben most egy kicsit nem tartanék igényt Hanga segítségére.

De hogy miért meséltem el mindezt? Hát azért, mert egy ilyen volumenű feladat elvégzése közben az ember nem tudja az egész délelőttjét a konyhában tölteni, következésképpen egy 20 perces étel elkészítésével kell levennie az éhes családját a lábáról. És mivel a teraszon a balkonládában ott duzzad fantasztikus bazsalikom ültetvényünk, illetve gyönyörűen virágzik az oregánó, kézenfekvő volt ezek hasznosítása egy olaszos tésztaételben. Maga a mártás az alapvető olasz hozzávalókból készül: hagyma, paradicsom, fokhagyma, bazsalikom, oregánó, de tehetünk bele pirított bacont, gombát vagy szárazkolbászt is és bármilyen formátumú tésztával tálalhatjuk.


Adagolás: fél csomag (25 dkg) száraz tésztához én az alábbi mennyiségekből szoktam mártást készíteni:
  • 1 nagyobb fej hagyma fele
  • egy konzerv darabolt paradicsom paradicsomlében eltéve
  • két gerezd fokhagyma
  • 2 evőkanál olíva olaj
  • egy nagy csipet só és bors
  • egy-egy marék bazsalikom és oregánó (kizárólag frissből, a szárítottból elég egy-egy púpos teáskanálnyi)
  • lehet még bele tenni egy kis arasznyi szárazkolbászt karikákra vágva vagy 4-5 szelet bacont felkockázva, lepirítva illetve - mint esetünkben - néhány fej felszeletelt gombát
  • kb 5 dkg parmezán a tetejére, hogy igazán olaszos legyen, de ha nincs, más sajt is megteszi 

A kivitelezés nagyon egyszerű: a felkockázott hagymát kicsit dinszteljük meg az olíva olajon, kapcsoljunk nagyobb lángra és dobjuk rá a gombát, kolbászt vagy bacont is, hogy az is megpiruljon kicsit és kieressze az ízeit, majd borítsuk bele a paradicsomot, nyomjuk bele a fokhagymát, fűszerezzük, hagyjuk kettőt rottyanni és kész is. Már csak össze kell kevernünk a frissen kifőtt tésztával.


2014. június 23., hétfő

Málnás-túrós kocka

Nagy erőkkel érik a málna. Nem nagyon szoktam vele sütit sütni, de most a szomszéd nénitől kaptunk két dobozzal, mert aranyos, és a Hangának mindig ad valamit. Legtöbbször virágot. Cserébe pedig Hanga rendszeresen szórakoztatja őt előadásaival a teraszról. Kicsi lányom ugyanis napjában többször felkapaszkodik a teraszunkon található fonott kanapéra és onnan intéz nagy monológokat a szomszéd néni és bácsi felé, ha épp meglátja őket. Ezeket a monológokat általában széles gesztikulációkkal és nagy nevetésekkel tarkítja a gyermek és láthatóan nagyon jól érzi magát a szerepében, a szomszéd néniék pedig nagyon örülnek a gyerekcsivitelésnek és lelkesen hallgatják és beszélgetnek vele. Így mindenki boldog, mi pedig málnát kapunk.
Van a történetnek egy másik fonala is, ami viszont sokkal prózaibb, nevezetesen, hogy valamelyik nap penne carbonarat főztem, amiből maradt három tojásfehérjém. Ezzel is kellett kezdeni valamit. Így lett tehát a mai süti.



Hozzávalók a tésztához:
  • 40 dkg rétesliszt
  • 20 dkg margarin (nem kell, hogy hideg legyen, inkább olyan szobahőmérsékletű, de ne a kánikulai szobahőmérsékletre gondoljunk, mert akkor már túl olvadt, hanem olyan 20 fok körülire - na, de komplikált)
  • 10 dkg cukor
  • 1/2 csomag sütőpor
  • 1 tojás sárgája
  • 1-2 ek tejföl

Hozzávalók a töltelékhez:
  • az említett három tojásfehérje, plusz ami kimarad a tésztából, ez összesen négy
  • 12 dkg cukor
  • 0,5 kg túró
  • egy citrom reszelt héja és leve
  • egy csomag vaníliás cukor (én olyat használok, amibe bele van darálva a vanília)
  • 2 ek búzadara
  • kb 25 dkg málna

Elkészítés:
Próbáljuk meg elérni a margarinnál, hogy a fenti hőmérsékletre beálljon. Ha szép szóval nem megy, akkor én ezt úgy szoktam - ha valamilyen oknál fogva nem veszem ki előre a hűtőből, márpedig valamilyen ok mindig van, egyszóval képtelen vagyok ilyesfajta előre gondolkodásra - hogy 320 Watton beteszem a mikróba 20 másodpercre. Kockázzuk a liszthez, öntsük még hozzá a cukrot és a két tenyerünk között kezdjük a liszttel szétmorzsolgatni. Akkor jó, ha már nincsenek nagy vajrögök a lisztben, hanem nagyjából egységes morzsalék lesz belőle. Ekkor adjuk hozzá a többi hozzávalót, de a tejföllel bánjunk óvatosan. Először csak egy kanállal tegyünk hozzá, a másodikat csak akkor, ha nem akar összeállni. Ne gyúrjuk sokáig, csak épp álljon össze és oszoljon el benne a tojássárgája, mert ha tovább gyúrjuk, nyúlós lesz. Ha kész, vágjuk ketté. Az egyik fele legyen egy picit nagyobb, mint a másik, az lesz majd az alja, amivel a tepsi oldalát is ki kell majd bélelnünk. Formázzunk belőlük gombócokat és letakarva hagyjuk pihenni. A sütőt melegítsük elő 180-190 fokra.
Ez alatt állítsuk össze a tölteléket: A tojásfehérjéket a cukorral verjük cefet kemény habbá. Akkor jó, amikor a habverőt kivéve csúcsok keletkeznek a hab felszínén és úgy is maradnak és az egész massza szép fehér és fényes. A túrót villával törjük össze és keverjük hozzá a vaníliás cukrot, a citrom alkatrészeket és a búzadarát. Ez így elég morzsás lesz a búzadara miatt, de nem baj, a tojáshab segíteni fog a bajunkon.
Nyújtsuk ki a nagyobbik tésztagombócot. A süti egy kb 20 x 30 cm-es tepsibe való, a tésztát úgy formázzuk, hogy egy nagyjából ekkora sütőalkalmatosság alját és oldalát fedje be. Mielőtt beletennénk a tésztát, vajazzuk és lisztezzük ki azt a tepsit, majd a tésztánkat igazítsuk bele. Úgy a legkönnyebb a deszkáról a tepsibe varázsolni, hogy lazán a nyújtófára tekerjük és átemeljük, majd kigörgetjük a tepsin.
A tojáshabból először 2-3 evőkanálnyit keverjünk villával a túróhoz, hogy a töltelék kicsit fellazuljon, majd fakanállal keverjük hozzá a többit is. Kenjük az egészet az alsó tésztára. Szórjuk meg a túrót a málnával és kissé nyomkodjuk is bele. Nem kell ráfeküdni, de a málnaszemek legalább félig merüljenek a töltelékbe.
Nyújtsuk ki a teteje tésztát is és a fent leírt módon fektessük a süti tetejére. A széleknél jól nyomkodjuk össze a két tésztaréteget, hogy a töltelék nehogy kifolyjon. Végül villával helyenként szurkáljuk meg a tetejét és toljuk a sütőbe. Kb. 50 perc alatt sül meg. Melegen is szépen lehet szeletelni recés késsel, nem fog folyni a belseje.

Egyébként ez a süti bármilyen gyümölccsel finom lehet, pl meggy, cseresznye, őszibarack, hogy csak néhányat említsek, de ha épp nincs friss gyümölcsünk, akkor az alsó lapot kenjük meg valamilyen lekvárral és úgy kenjük ráa tölteléket és fedjük be.

Talán másnál is előfordul, hogy marad a hűtőben 2-3 árválkodó tojásfehérje, így remélem, segítettem a felhasználásukban.

2014. május 29., csütörtök

Túrós rizsfelfújt (rizskoch) házi eperöntettel

Tudom, egy ideje már tart az eperszezon, de egyrészt én szerettem volna az epres finomságokkal megvárni a szüleim kertjében termő, "bio", szabadföldi epret és nem a boltival kezdeni, másrészt, eddig csak úgy magában ettük uzsonnára, tízóraira, esti nasinak stb, ami ugye egy ilyen blogra nem lenne túl izgalmas téma... most már viszont megérkezett az igény az egyéb eperkészítményeket illetően is, így nekiálltam a következő finomság elkészítésének:






A rizsfelfújt elkészítése:

Hozzávalók:

  • 1 bögre rizs
  • 1 bögre víz
  • 2 bögre tej
  • 5 dkg vaj
  • 3-4 szelet citromhéj
  • legalább egy fél rúd vanília a magjaival együtt
  • egy csipet só
  • 4 tojás
  • 12 dkg cukor
  • a citrom maradék héja lereszelve
  • legaláb 15 dkg túró (Őszintén? 2 nappal ezelőtt túrós tészta volt az ebéd és ennyi túró maradt a hűtőben. Mikor benyúltam, hogy kivegyem a tejet, megláttam és hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy belekeverem ezt is a rizskochba, el nem ronthatja. De ha valakinek egy egész csomag - 25 dkg - túró van otthon, nyugodtan tegye bele, mert nagyon finom.)
  • 10 dkg mazsola
  • a tepsi kikenéséhez vaj és zsemlemorzsa





Elkészítés:
Ez most nem az a 20 perc alatt összedobható desszert, számítsunk arra is időt, hogy az először megfőzött tejberizsnek valamennyire ki kell hűlnie, mielőtt a többi hozzávalóval összekeverjük, de ahogy ilyenkor mondani szoktam, nagyon megéri az időráfordítás, mert isteni finom. De kezdem az elején.
A rizst mossuk meg, majd az egy bögre vízzel, a csipet sóval, a citromhéj szeletekkel, a vaníliával és a vajjal kezdjük el főzni. Ha a vizet nagyjából beszívta, öntsük rá a tejet és takarék lángon főzzük puhára. Fontos, hogy néha kevergessük, mert a rizs hajlamos leragadni. Mire a folyadékmennyiséget beszívja és krémes állagú, ringatózó tejberizzsé válik, addigra a rizsnek is meg kell puhulnia, de azért kóstoljuk meg, mert ennek nem jó, ha al dente. :) Ha tényleg puha, próbáljuk meg kihalászni belőle a vanília rudat és a citromhéjakat és tegyük félre hűlni. Nem kell, hogy jég hideg legyen, de semmiképp se lépjünk tovább az elkészítési ügymenettel, amíg a rizs forró, mert összekapja a tojást és akkor kezdhetjük az egészet elölről. 
Ha legalább egy kézmeleg állapotot elértünk, melegítsük elő a sütőt 190 fokra, a sütőformát vajazzuk ki, majd szórjuk be zsemlemorzsával. Ami a sütőformát illeti, én egy 26 cm-es kapcsos tortaformában szoktam sütni, de megteszi egy hasonló méretű tepsi vagy tűzálló jénai tál is.
A tojásokat válasszuk szét, a fehérjéből verjünk kemény habot, a sárgáját keverjük ki a cukorral. Ha a sárgája már habos, és csak halványan emlékeztet a színe az eredeti intenzív tojássárgájára, valamint a cukorkristályok sem felfedezhetőek benne, reszeljük hozzá a citromunk felületén maradt sárga héjat és tegyük hozzá a túrót. Ismét keverjük jól át. A túró nedvességtartalmától egy kicsit hígulni fog a massza, de ez nem baj. Ha a túró eloszlott szépen, akkor tegyük félre a robotgépet pihenni és ragadjunk fakanalat. A további hozzávalókat már ezzel elegyítsük. Öntsük a tojásos masszához a rizst és a mazsolát és keverjük össze. Ha egyenletes a massza, óvatosan keverjük bele a tojásfehérje-habot és az egészet öntsük a sütőformába. Toljuk a sütőbe és hagyjuk kb egy órát sütkérezni.

Amíg a rizsfelfújt a sütőben azon fáradozik, hogy a mi legnagyobb örömünkre szemet gyönyörködtető, aranybarna színezetet vegyen fel, készítsük el az eper öntetet.

Hozzávalók:

  • kb 35-40 dkg eper
  • 3 evőkanál cukor
  • 1 púpos teáskanál étkezési keményítő
  • bő 1 evőkanál víz


Ettől egyszerűbb dolog nem nagyon van: az epret mossuk meg, tegyük egy lábasba és egy krumplitörővel kissé törjük össze. Nem kell rommá őrölni, maradjon picit darabos. Gyújtsunk alá és tegyük hozzá a cukrot. Főzzük így egy darabig és a keletkezett habot egy kanállal szedjük le a tetejéről. Ha már nem habzik, a keményítőt a hideg vízzel keverjük simára és öntsük az eperhez. Ezzel is rottyanjon kettőt, majd zárjuk el alatta a gázt. Hűlés közben néha kevergessük meg. Nem baj, ha nem hűl ki, mire elkészül a rizskoch, melegen is nagyon finom.


2014. május 23., péntek

Extra gyors krumplis pogácsa kelesztés és szaggatás nélkül - fázisfotókkal

Természetesen, mint ahogy minden ételemnek, ennek is van egy története. Úgy kezdődött, hogy szegény Hangám beteg lett, elkapott egy jó kis vírust, amitől napokig lázas volt és ment a hasa. Ilyenkor mi van? Diéta. Három napig csak rizst, krumplit, almát meg sárgarépát ehetett a lelkem. Mikor már úgy tűnt, kifelé haladunk a kórságból, még mindig csak óvatosan lehetett bővíteni az ételpalettát. Mivel a fent említett alapanyagok láttán a harmadik nap már sikítófrászt kapott szegény gyerek, és a rizstől (amit egyébként imád) azonnal az ellenkező irányba kezdett menekülni, a krumplit pedig már minden lehetséges formában elkészítettem neki, úgy gondoltam, így a lábadozási időszakban már belefér egy kis csavar a dologba és az ötlött az eszembe, hogy csinálok neki egy jó kis krumplis pogácsát. El is kezdtem a neten kutakodni, amikor is ebbe a receptbe botlottam bele. Nagyon tetszett, hogy a recept írója azt ígérte, még másnap is könnyű, puha marad a pogácsa. Na nem mintha megérhette volna. :D Kicsit változtattam az összetevők arányán, hogy kevesebb zsiradék legyen a tésztában, de így is nagyon finom lett.

Ez volt az első eset, hogy megsütöttem ezt a pogit. Most viszont az történt, hogy egész délelőtt kint kertészkedtünk, így kissé megcsúsztam időben az ebéd készítéssel, márpedig a pogácsának ebédre kellett elkészülnie, mert ez volt eltervezve a frankfurti leves mellé és pont. Mostanában igen nehezen szülöm meg, hogy mi legyen a napi menü, így képtelen lettem volna az utolsó pillanatban új tervvel előállni, a frankfurti leves pedig adott volt, amellé meg nem passzol akármi stb, stb...

A fenti eszmefuttatásból következésképpen gyorsítanom kellett az eredeti folyamaton. Sikerült is, olyannyira, hogy bizton állíthatom, kedves Olvasó, hogy egy órán belül garantáltan friss krumplis pogácsa fog illatozni az asztalodon, ha Te is úgy teszel, ahogy én...

Íme az én verzióm:

Hozzávalók:
  • 3 db nagyobb burgonya
  • 40 dkg liszt
  • 2 teáskanál só
  • 1 teáskanál cukor
  • 15 dkg puha margarin
  • 1 tojás
  • kb 1,5 dl tej
  • 1 cs (2,5 dkg) instant élesztő

Villám elkészítés:
Azzal kezdjük, hogy a krumplikat hajában megfőzzük. Ez mikróban mindössze 10 percet vesz igénybe. A módszert anyósomtól tanultam: a krumplikat tegyük egy hőálló, mikrózható, fedeles edénybe. Töltsünk bele ujjnyi vizet, majd zárjuk le a tetejét és tegyük be a mikróba maximum hőfokra, 10 percre. Ha nagyok a krumplik, vagy nem olyan erős a mikrónk, lehet, hogy még két percre vissza kell tenni, de nálam ez elég ritkán szokott előfordulni. Mialatt fő a krumpli, a lisztet, az élesztőt, a sót, a cukrot, a margarint és a tojássárgáját készítsük a dagasztásra kiszemelt tálba (a tejet kissé langyosítsuk meg de majd csak a krumplival együtt adjuk a masszához). Ha csenget a mikró, a krumplikat azon melegében döfjük rá egy villára és hámozzuk meg, dobjuk egy tányérba és törjük össze. Immár a tejjel együtt ezt is hozzáadhatjuk a tésztához és jól kidagaszthatjuk. Ha van robotgépünk dagasztópálcával, azzal is mehet. Lágy tésztát kell, hogy kapjunk, de azért ne legyen egy merő ragacs, tartsa a formáját. Ha ez nem így lenne, adjunk hozzá még egy kis lisztet.

Melegítsük elő a sütőt 190-200 fokra.

Ha összeállt a tészta, gyúrjunk belőle egy gombócot...


... majd nyújtsuk ki 2-3 mm vékonyra.


Ez után jön egy kis hajtogatás: A tészta felső részét hajtsuk be a kétharmadáig...


... majd az alsó felét hajtsuk rá fel.


Ez után a bal szélét hajtsuk a tésztára szintén a kétharmadáig...


... majd a jobb szélét hajtsuk alá.


Ezt a procedúrát végezzük el még egyszer. Tehát nyújtsuk ki a tésztát és hajtogassuk. Ez azért kell, hogy a tészta szép réteges legyen, amikor megsül, illetve így négyzet alakú lesz, így sokkal könnyebb lesz egy nagyobb négyzetet nyújtani belőle.

Ha megvagyunk a hajtogatás komoly szertartásával, nyújtsuk ki a tésztát kb 1,5 cm vastagra. Fogjunk egy éles kést és egyszerűen kezdjük el felkockázni a tésztát kb 3*3 cm-es kockákra, de természetesen mindenkinek az ízlésére bízom, hogy mekkora pogácsákat szeretne. Ha a késünk ragadna, időnként mártsuk lisztbe.


(Ezt a képet a blogger valamiért kizárólag elforgatva volt hajlandó feltölteni, de azért így is láthatóak a kockák, amit ki kellene hozni a dologból.)

Az így keletkezett kockákat a kés lapjával és a kezünkkel kicsit megformálgathatjuk, hogy szebbek legyenek, így azokból is kockákat lapogathatunk, amik nem sikerültek teljesen annak. Az így keletkezett pogácsákat tegyük sütőpapírral kibélelt tepsibe. Jelentem, a szaggatás-összegyúrás-szaggatás-összegyúrás-szaggatás... hosszas procedúráját ezennel megúsztuk.


A tésztából kimaradt tojásfehérjéhez öntsünk egy korty tejet, villával kissé kavarjuk össze, majd ezzel kenjük meg a pogik tetejét és már mehetnek is a sütőbe. 200 fokon kb fél óra alatt sülnek meg. Akkor jó, amikor így néznek ki:


Ugye, hogy megkelt? :)


A fotók nem lettek a legprofibbak, mert ahogy már említettem, sietnem kellett, de azért a lényeg látszik rajtuk. Remélem, segítettem! :)
(Három nap és négyszeri nekifutás után már sikerült is közzé tenni ezt a bejegyzést. Unatkozó kismamák...)