Spenótos-ricottás penne

Két dolognak vagyok folyamatosan képtelen a végére járni: az egyik a mosatlan ruha, a másik a mosatlan edény. Szerencsére már van segítségem. Hanga lányom nagyon lelkes minden házimunkát illetően (persze, most még, de majd megnézem őt az én koromban :D). Bármit csinálok, mindig ott sertepertél és mutatja, hogy mikor mi következik és rettenetesen segít. Például, mikor mosom ki a felmosó fejet a vödörben, mutatja a kosarat, hogy oda tegyem bele kicsavarni. Felsöpréskor hozza utánam a lapátot és próbálja a kezembe nyomni, még akkor is, ha még egyáltalán nem tartunk ott, hogy szükség lenne rá. A lapát kell, fontos és kész. A porszívó bekapcsolásával pedig folyton kísérletezik és miután látja, hogy én lábbal lépek a kapcsolóra, ő is úgy szeretne, de mivel neki a porszívó teteje nagyjából a csípőjéig ér, elég komoly nehézségekbe ütközik az ügy egyelőre. 

A mosogatógép ki- és bepakolásában viszont abszolút aktívan részt vesz és úgy tűnik, minden alkalom egy külön élmény számára. Mondjuk nekem is, mert mindig élményként fogom fel, hogy ma sem törtünk össze egyetlen edényt sem. Az én kicsi leányom ugyanis nem szívbajos gyerek. Mikor kinyitom a mosogatógép ajtaját, akkor „El! El!” kiáltásokkal szabályosan rohan felém és óriási lelkesedéssel kezdi adagolni a kezembe a dolgokat a gépből, mert már tudja, hogy ami benne van, azt el kell pakolni. Szerencsére most már kezdi megtanulni, hogy mi az, amit anya rak helyre, mert kezdetben némi aggodalomra adott okot, hogy a nagy porcelán leveses tányérokról is úgy érezte, az ő felelőssége, hogy helyre kerüljenek és feszített tempóban próbálta az összeset a kezembe nyomni én meg nem győztem őket kikapkodni a kis kezéből, nehogy valamelyik nagy sebességgel földet érjen. Mindettől függetlenül nagyon ügyes kislány, mert néhány dolgot már tényleg helyre tud tenni – persze nyilvánvalóan a játékai nem képezik részét ezeknek a tárgyaknak, de például teljesen önálló megfigyelései alapján tudja, hogy hol tartjuk a fedőket és az evőeszközöket, így néhány veszélytelennek látszó eszközt (pl teáskanál, fakanál), szoktam neki engedni, hogy helyre tegyen. Kettő pici probléma van csak, az egyik, hogy az evőeszközök a legfelső fiókban vannak, amibe még nem lát bele, így csak kihúzza a fiókot, és vaktában, de nagyon határozottan egyszerűen belehajítja a dolgokat, a másik, hogy nem mindig sikerül különbséget tenni a tiszta és piszkos evőeszközök között és néha lekap a pultról egy-egy maszatos kanalat is és azt is a fiókba helyezi. Annyit tudok tenni, hogy próbálom neki tanítgatni, hogy mi a különbség az eljárásban a tiszta és a piszkos edényeket illetően és szoktam neki hagyni, hogy ő is érvényesüljön és később mindig gyorsan rendet rakok a fiókban.

A kanál és kavartyú mánia pedig még mindig töretlen, így takarítás közben továbbra is folyamatosan szedem össze az újabb és újabb eltűnt kiskanalakat, habverőt, fakanalat, amik néha elképesztő helyekről kerülnek elő, de ez már egy másik mese. :)

Node, hogy jön mindez ide? Hát először is szerintem aranyos, hogy mit tud produkálni egy ilyen tökmagocska és szeretném ezzel a Te lelkedet is egy kicsit melengetni, Kedves Olvasó, másodszor meg arról jutott mindez eszembe, hogy azokon a napokon, amikor nagytakarítok, valami rendkívül gyorsan, vagy lehetőleg magától elkészülő ebédet kell kitalálnom, hogy mindenre legyen idő. A kicsi lányom ugyanis tényleg segít, de azt nem állítottam, hogy ezzel gyorsabban is haladnak a dolgok. :D A spenótos-ricottás penne pedig egy negyed óra alatt elkészülő ebéd, mert mire a tészta kifő, a szósz is kész és mivel frissen a legfinomabb, azonnal asztalhoz is ülhetünk.

Hozzávalók (2-3 személyre, természetesen :D):

• 15-20 dkg spenót (a legjobb a friss, de ha nincs, lehet kapni leveles mirelit spenótot is, ha az sincs vagy pofátlanul drágának találjuk, akkor még a fagyasztott spenót püré is megteszi, csak akkor kicsit máshogy fog kinézni az ételünk :))
• kb egy ek olíva olaj
• 2-3 gerezd fokhagyma
• só, bors, szerecsendióval is megbolondíthatjuk, de ez elhagyható
• kb 15-20 dkg ricotta, ez ízlés dolga, attól függ, mennyire szeretnénk lágyítani a spenót ízén
• kb 25 dkg tészta, ahogy „talán” említettem, én pennéből csináltam, de a masni tészta is jó hozzá, vagy akár a spagetti illetve a hosszú és vékony tészták további válfajai
• reszelt sajt a tetejére (én meg szoktam engedni magunknak azt a luxust, hogy parmezán sajtot használok, mert az nagyon intenzív ízű, fűszer is egyben, de az én receptjeimben semmit sem muszáj)

Elkészítés:

Olyan fél egy felé dobjuk el a kezünkből a felmosót és tegyük is el a gyerek elől, hogy amíg mi főzünk, ne tudjon a felmosó vízben könyékig pancsolni, kiskacsát, telefont úsztatni stb.

A tészta vizét tegyük fel melegedni. Innentől kicsit különböző módon járjunk el attól függően, hogy milyen spenótunk van:

• a. Friss spenót: A kanálnyi olíva olajon kezdjük el fonnyasztani, gyorsan össze fog esni.
• b. Mirelit leveles spenót: Nem kell kiengedni főzés előtt, hanem a kanálnyi olíva olajon, fedő alatt kezdjük lassú tűzön felmelegíteni. Önthetünk alá néhány csepp vizet, nehogy oda kapjon és néha kevergessük. 5-6  perc alatt ez is megvan.
• c. Ha okosan előre gondolkodtunk, amire én általában képtelen vagyok, akkor olvasszuk ki előre a spenótot. Amennyiben hozzám hasonlóan az utolsó pillanatban találjuk ki, hogy mi lesz az ebéd, akkor ugyan az a feladat, mint a leveles fagyasztott spenótnál, csak lehet, hogy 1-2 perccel tovább fog tartani, mert ez általában tömbösre van fagyasztva. De nem kell aggódni, mire a tészta kifő, ebben az esetben is el fogunk készülni a szósszal.

Ha összeesett/kiolvadt a spenót, fűszerezzük, nyomjuk rá a fokhagymát és öntsük rá a ricottát. Közben főzzük ki a tésztát. A tészta főzővizéből tegyünk egy merőkanálnyit a szószra és a végén keverjük össze a kifőtt tésztával (mármint a szószt).Ha leveles spenóttal dolgoztunk, akkor remélhetőleg a képen látható eredményt kaptuk, a pürés verziónál egy majdnem egyöntetű, élénk zöld tésztamártásunk lesz.

Üljünk asztalhoz, vegyünk magunkhoz a további fizikai megterheléshez elegendő szénhidrátot és folytassuk a takarítást.