Az ebéd, ami csak a miénk

A blogom bemutatkozásában azt ígértem, hogy olyan ételeket fogok leírni, amit bárki meg tud csinálni és fél óra alatt elkészülnek. Az időtartammal most sincsen gond, azonban a mai ebéddel kapcsolatban az a helyzet, hogy a mi családunkon és még kb 70-80 emberen kívül senki más nem fogja tudni ugyan így elkészíteni ebben az egész Univerzumban. Gondolom, kedves Olvasó, most megdöbbentél egy kicsit és várod a nyomós indokot erre a kijelentésre. A magyarázat mindösszesen annyi, hogy a fő alapanyag, azaz a sajt, egy Vas megyei kb 80 fős településről származik, amivel anyósomék látnak el minket szorgalmasan. Ami miatt mégis leírom a receptet az az, hogy valószínűleg más grillezhető sajtból is nagyon finom lesz.

Fél órával sütés előtt fogtam neki az elkészítésnek azzal, hogy a sajtot (nagyjából 20 dkg-nyit) kb fél centi vastag szeletekre vágtam és egy pácot készítettem, mert a sajt önmagában elég natúr ízű, így viszont lehet egy kicsit dobni rajta: egy-két kanál olíva olajba belekevertem egy gerezd foghagymát összezúzva, egy púpos teáskanál szárított bazsalikomot (ha frissen használjuk, akkor egy fél marék is lehet) és frissen őrölt borsot. Persze, ahogy Hanga meglátta a sajtot, hangos Hámm! Hámm!  felkiáltással rohanni kezdett felém. Adtam hát neki egy darabot, amit egy széles vigyorral díjazott és rögtön tovább is száguldott a szerzeményével. Ezen a ponton úgy döntöttem, hogy megfelezem a sajtmennyiséget és a pácot és az egyik felét chilivel is fűszerezem, hogy Apának is a kedvére tegyünk. Bátrak némi reszelt citromhéjat is keverhetnek a másik olajhoz, izgalmas íze lesz. Az így elkészült páccal bekentem a sajtok mindkét oldalát, majd egymás tetejére pakoltam őket, hogy még jobban beszívhassák az ízeket (a chiliseket és a nem chiliseket külön-külön). Ekkor feltűnt Hanga és örömmel konstatáltam, hogy megette a darab sajtot, mert már a zenélő csiga volt a kezében (nem tévedés, ZENÉLŐ csiga…), ami az ABC-dalt énekli, ha megnyomjuk az oldalán a gombot (gondolom, nem nagyon kell bemutatni a Hull a pelyhes fehér hó kezdetű nóta dallamára írt remekművet…). Nemes egyszerűséggel lecsüccsent a lábam mellé a konyhapadlóra és angyali vigyorral az arcán jelentőségteljesen megnyomta a gombot. A sokat hallott, alig megunt dallam ismét felcsendült és Hanga által végtelenített verzióban zenei aláfestést biztosított a főzőcske hátra lévő részéhez. Én eközben azon kívül, hogy elkezdtem gondolkodni, hogy hogyan lehetne eltüntetni ezt a kis szerkezetet úgy, hogy egy jó darabig ne is kerüljön elő, elkezdtem köretet csinálni a sajthoz egy finom zöldséges rizs formájában.

Hozzávalók az én zöldséges rizsemhez (ami inkább rizses zöldség):

• egyharmad bögre rizs
• pici olaj
• egy akkora darab gyömbér, mint egy felnőtt férfi hüvelykujjának legfelső ujjperce
• egy női marék zöldborsó és zöldbab, de lehet bele tenni még pl. kukoricát is
• egy gerezd fokhagyma
• egy fél fej vöröshagyma
• egy-egy kisebb sárgarépa és fehérrépa
• egy húsleveskocka

Azzal kezdtem, hogy apróra vágtam a vöröshagymát és a répákat felkarikáztam, vigyázva arra, hogy a mellettem ülő gyereknek semmit se potyogtassak a fejére. Feltettem az olajat egy lábasban melegedni és rádobtam a hagymát, hogy dinsztelődjön, majd egy-két perc múlva mentek hozzá a répák is. Ezeket is egy kicsit pirítgatni kell, hogy a többi zöldséggel egyszerre puhuljanak meg. Amíg ők ezzel foglalatoskodnak a lábasban, én megpucoltam a gyömbért, majd finomra vágtam és megmostam a rizst 2-3 vízben. Így a keményítő egy részétől megszabadulunk és pergősebb lesz a rizsünk. Mehetnek ők is a lábasba. Újabb 1-2 perc pirítás, ezzel is elősegítjük, hogy a rizsszemek ne álljanak össze. Ekkor öntöttem rá kétharmad bögre vizet (vigyázat, sistereg!), belenyomtam a foghagymát és belemorzsoltam a leveskockát. Lefedtem, nagy lángra tettem, majd ha felforr, egész takarékra kell állítani és továbbra is lefedve addig párolni, amíg el nem fővi a vizét. Ezennel a rizsünk elkészült.

Hangát most már arrébb tessékelem, mert jön a sajtsütés, nem szeretném, ha valami kifröccsenő olajtól baja lenne. Szemmel láthatóan zokon veszi és a csigájába kapaszkodva némi primadonnás hüppögéssel vonul arrébb.

Én pedig fogok egy serpenyőt és a sajtszeleteket mindkét oldalukon addig pirítom, amíg aranybarna rajzolatok nem keletkeznek a felületén.

Néhány órával később a Hangának adott sajtszelet kétharmada a nappaliban lévő virágtartó mögül került elő… Remélem, nem későbbre akarta félretenni. :D